„Egyetlen titkát ismerem csak annak, hogyan lehet megóvni az embert a
rosszá válástól: fel kell vértezni szívét a gyengeségek ellen. E hatás
nagy részét a színháztól várjuk – írta Schiller 1784-ben, A színház mint
morális intézmény című tanulmányában. – A színház tart tükröt a balgák
népes osztálya felé, s szégyeníti meg a balgaság ezer formáját.” Ez a
színház „társadalmi szerződése”. Klasszikust játszani – van, aki azt
mondja, hogy ez gyávaság, pótcselekvés – aligha jelent mást, mint hogy a
mai magyar színház keresi azt a nyelvet, ami saját drámairodalmi és
színháztörténeti tradícióihoz köti, és azt, amelyen a nézővel szót
érthet.
Hermann Zoltán (1967), irodalomtörténész, színikritikus. Színházi írásai 2011 óta jelennek meg a SZÍNHÁZ magazinban.
- KSH raktári jelzet: 631666
- Kiadó: L'Harmattan
- Oldalak száma: 229
- Kiadás éve: 2015
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése