Amikor Napóleon 1814. január 25-én hajnalban bemegy alvó fiához, s egy
pillantást vet rá, búcsúzóul mielőtt elindul csapataihoz – az ellenség
már mélyen benyomult az országba –, még nem tudja, hogy utoljára látta a
„római király”-t, azt, akiről kijelentette: „Irigylem ezt a gyereket…
Csak ki kell nyújtania a kezét, és övé az egész világ.”
A kis Napóleon világa azonban eleinte nagyon szűk: anyjával együtt
Bécsbe kerül, nagyapjához, az osztrák császárhoz. Itt folytatódik a
nevelése, amely egyben átnevelés is, „agymosás”. Mária Lujza azt akarja,
hogy „ízig-vérig német herceggé” váljon. Ferenc császár megtiltja, hogy
„múltbéli helyzetéről” szó essék előtte. De a gyerek emlékszik és
kérdez, a titkolódzásnak megvannak a korlátai, s nevelői nem olyan
korlátoltak, hogy hazugságokkal traktálják. Lassacskán megszűnik a
Napóleon-tabu, a „kis herceg” több száz kötetet gyűjt össze apjáról, és
megfogadja, hogy a nyomdokaiba lép, jeles hadvezér lesz, és ha lehet,
visszaveszi a Bourbonoktól a trónt. Erre 1830-ban van némi esély, sőt
Napóleon fiának – aki valóban uralkodásra termett – más népek is
kínálnak koronát. Világa most már kitágul, a Sasfiók bontogatja
szárnyait, mindhiába, mert rövidesen tüdőbajban meghal.
A Napóleon-sorozat méltó lezárása ez a kötet. Castelot történészi
igénnyel, de pergő, élvezetes stílusban mondja el ifjú hőse életét,
rajzolja meg rendkívül rokonszenves egyéniségét, mesterien fonva össze
apa és fia sorsát: a Császár, „a történelem legnagyobb lángelméje”,
mindvégig jelen van, kezdetben cselekvő személyként, aztán az emlékével,
eszméivel és nem szűnő hatásával…
- KSH raktári jelzet: 737976
- Kiadó: Európa
- Oldalak száma: 399
- Kiadás éve: 2001