„A tíznegyvenhármas HÉV-re várunk, csupa értelmesnek látszó, jól
szituáltnak mondható, ám az átmeneti megbillenésnél immár súlyosabb
lecsúszás folyamatát leplezni nem tudó, megviselt alak. A gleccser
jegébe tíz körömmel kapaszkodó középosztály nem túl régen még
értelmiségi mivoltukra büszke tagjai, akik átálltak a biciklire,
tömegközlekedésre az elmúlt évek folyamán. Először csak egyszer-egyszer
hagyták otthon a tíz évnél öregebb, szétesőben levő kocsit, azután már
mindig, s ennek egyáltalán nem csupán a dugók elkerülésének praktikus
szempontja, hanem az üzemanyag ára volt az oka. Egykor szebb napokat
látott figurák: öltözetük igényes, ám erősen megkopott, többségük évek
óta nem vett magának semmit, örült, ha a gyereknek tudott. Megannyi
álomtalan Aldi-kuncsaft, útban a szomatikus betegségek testre szabott
változatai felé. Nincs állásuk, nem sietnek sehova. Megpróbálták, de
erőfeszítéseiket nem honorálta a haza. A tévében hallható általános
felvirágzás úgy ment el mellettük, mint most egy garázsmenet feliratú
szerelvény – lassítás nélkül, a pofájukba sípolva durván, élesen; esélyt
sem hagyva rá, hogy felszálljanak. Nincs haverfelvétel, kisgyerek.”
Ez
Keresztury Tibor legújabb könyvének egyik legemblematikusabb bekezdése,
az írások fő helyszíne ugyanis a városi-elővárosi tömegközlekedés, hősei
pedig a hol tragikusan, hol abszurd vagy épp groteszk módon elbukott
hősök. A vesztesek, a jobb sorsot érdemlők, akiknek a jelenben nem
osztottak lapot. Sőt, nem hogy nem osztottak, hanem még azt a néhány
gyenge kártyát is kivették a kezükből. A szerző mégis úgy képes
elmesélni ezeket a jellegzetes, káeurópai történeteket, hogy közben a
könnyünk folyik a nevetéstől. És amin nevetni tudunk, azt már legyőztük,
vagy legalábbis megszelídítettük.
- KSH raktári jelzet: 630872
- Kiadó: Magvető
- Oldalak száma: 229
- Kiadás éve: 2015
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése