Az apák persze nem kevésbé különös szerzetek, mint az anyák. Sokan közülük állítólag csak háromszor sírnak életükben, és abból is legalább kétszer senki sem látja könnyeiket. Akadnak közöttük olyanok is, akik előszeretettel fogadják leányaik udvarlóit klottgatyában ülve az almafa alatt, hogy azok a porolón mutathassák be a nagykelepet, miután elszavaltak legalább egy verset. Ezek az apák persze nem szigorúak, és ezerszer is elismerően hallgatják meg a „Volt egyszer egy kilincs, tovább nincs” című alapművet a leányukért küzdő kérők sokaságától. Aztán ki ne ismerné az apát, akinek édesanyja – a „mi” nagymamánk – hiába is próbálná lebeszélni jövendőbeli menyét az esküvőről e szavakkal: „Önről olyan jókat hallottam, kérem ne tegye, az én fiam egy nulla, semmi ember, pokol lesz az élete. Lóversenyezik!”, mert anyánk biztosan így felelne: „Nem baj, elbírja a kalapszalon”.
Aztán vannak ugye az apák, akik „képzeletünk szüleményei”, mert sohase látjuk őket, és amikor mégis összehoz minket velük a sors önkénye, akkor zokon vesszük tőlük, hogy éppen ők azok akik, mert hogy jön ahhoz egy idegen, és milyen alapon sajátítja ki magának a mi szabadon szárnyaló apaképzeletünket. Aztán vannak az apák, akik bármilyen szelídek, néha mégis kitör belőlük a vadállat, és az ősök mozdulatával ragadják meg a felborult pálinkás üveg nyakát…
De itt az ideje, hogy sort kerítsünk azokra az apákra is, akik bálványozzák a lányukat, amivel részben az őrületbe tudnak kergetni minket, másrészt viszont titokban boldoggá tesznek, mert ettől tudjuk megcsinálni azt, amiben csak ők hisznek: magunkat. És persze alig tudjuk elhinni, de igaz, hogy bár apánk irodai kukacként tengeti életét, legalább egyszer életünkben titokban felvisz minket a háztetőre, hogy igazi szteppcipőben szteppeljen nekünk.
Egy biztos, szinte mindannyian vágyunk egy apára, aki megvárja esténként, míg elalszunk, akivel kézzel ehetjük a savanyúkáposztát zacskóból, aki kikaparja torkunkból a negrót, leszedi kezünkről a rászorult bilincset, akivel Pink Floydot és Yma Sumacot hallgathatunk, és aki eljön velünk megnézni a Csillagok háborúját.
- KSH raktári jelzet: 593064
- Kiadó: Jaffa
- Oldalak száma: 313
- Kiadás éve: 2010
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése