A keresztes hadjáratok előtt első ízben az Ibériai-félszigeten csaptak
össze egymással keresztények és muszlimok, európaiak és arabok. A
hódítók Afrikából érkeztek, átkeltek a Gibraltári-szoroson, és szélvész
gyorsasággal hajtották uralmuk alá a vizigótok királyságát, mígnem
Martell Károly Frankföldön, 732-ben meg nem állította előretörésüket. A
keresztény menekültek csak az északi hegyek között leltek menedéket, a
hideg, barátságtalan völgyekben, ahol a tevék elpusztultak és a
gyümölcsfák elsorvadtak. A mórok ezen területekre nem tartottak igényt,
így a kialakuló egyensúlyi helyzet százévnyi békét, virágzást és
kulturális egymásra hatást eredményezett. A vallási tolerancia, a
művészetek és a tudományok fejlődésének időszaka köszöntött be az
Ibériai-félszigetre.
A IX. század elején, Szent Jakab apostol
földi maradványainak megtalálása után azonban megerősödött a spanyolok
keresztény öntudata, a XI. századra pedig közös kormányzás alá került
Kasztília és Navarra királysága. A mór egység folyamatos bomlásával és
az időközben meghirdetett keresztes hadjáratok ösztönző példája nyomán
elkezdődött a muszlimok céltudatos kiszorítása a félszigetről.
Ennek
az egészen 1492-ig, Granada elestéig tartó háborúnak, a
"reconquistának" az egyik legkiemelkedőbb, legtöbb legendával övezett
alakja Rodrigo Diaz de Vivar, közismertebb nevén: El Cid.
- KSH raktári jelzet: 788375
- Kiadó: Gold Book
- Oldalak száma: 312
- Kiadás éve: 2013
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése