Balaskó Ákos onnan indul ezzel az első kötettel, ahová körülbelül a
harmadik után szoktak eljutni. Mintha kihagyta volna saját
pályakezdését: rezignált, bölcs hang, semmi nagyotmondás. Ironikus,
éleslátó odafordulásából hiányzik minden idealizmus és lelkesültség. A
rezignáltság azonban sok kortársával ellentétben az ő költészetében nem
póz, hanem alapállapot: az elemeire csupaszított, erjedő, pusztuló
világot mutatja fel a versek kinagyított képkockáin. Tárgyilagosan
ábrázol, nem beszél mellé, nem kendőz. Ismeri az anyagát: a tönkrement,
félresiklott életeket, a megereszkedő emberi bőrt, a penészedő, hámló
falat, a nejlonotthonkát. És ismeri azt a költészeti hagyományt is,
amelyhez a maga már most rendkívül eredeti módján kapcsolódni kíván.
„Elő kell bújni egyszer, / ahogy egy keddi délelőtt / a szürke hó alól a
/ járdaszegély, a kockakő." – írja.
És egyszer csak előjön ezzel a
könyvvel. Odateszi, ahogy mondani szokták, hogy tessék, ez van. Éles
képekbe sűrített sorsdrámák. Kemény versek, mint a bazalt. És sötétek,
mint a bazalt: ellenállnak majd az időnek, és lehet építkezni belőlük
később, ha újabb utak kellenek, másfelé.
- KSH raktári jelzet: 627906
- Kiadó: Magvető
- Oldalak száma: 88
- Kiadás éve: 2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése