Előzmény: Fekete és fehér
Folytatás: Rend a káoszban
- KSH raktári jelzet: 774078
- Kiadó: Gold Book
- Sorozat: A templom lovagjai
- Oldalak száma: 444
- Kiadás éve: 2010
Náci terv a pápa elrablására, az IRA elgondolása
Észak-Írország elfoglalására, brit haditerv Hitler meggyilkolására vagy épp egy
japán támadás a Panama-csatorna ellen – talán hihetetlenül hangzik, ám a
második világháború idején ezek a hadműveletek és sok másik – akármilyen valószínűtlennek
tűnnek – komoly megfontolás tárgyai lettek a front mindkét oldalán. Ez a könyv
megmutatja a legtitkosabb és legmeghökkentőbb haditerveket, melyek közül több
is megtörténhetett volna, és talán meg is változtathatta volna a történelem
menetét: ilyen volt a németek ötlete a brit és amerikai gazdaság tönkretételére
hamis valuta kibocsátása által, vagy a britek terve a Szovjetunió 1945-ös
megtámadására, esetleg a britek norvégiai és svédországi inváziója 1939-40-ben.
Vitray Tamás, a magyar televíziózás legendás, sokak által tisztelt és szeretett személyisége olyan dolgokról mesél ebben a könyvében, amelyekről még sosem szólt. Merész és nagy belső fegyelmet igénylő munkát végez: végigjárja gyermekkora viszontagságos tájait, hogy sem magát, sem környezetét nem kímélő éleslátással összerakja múltja darabjait. Sajátos helyzetbe hozza magát: most ő a riporter és a riportalany is egy személyben. Ám – ahogyan tőle ezt a műsorain keresztül megszokhattuk – most sem elégszik meg egyszerű, unalomig ismert formával, egy szimpla önéletrajzi regénnyel vagy riportkönyvvel. Vitray Tamás saját magával, saját magáról is úgy beszél, ahogyan híres műsoraiban a beszélgetőtársaival, beszélgetőtársairól. Figyel. Reflektál. Összerak. Megért. Új összefüggéseket fedez fel. Egyetlen felesleges szava, kérdése sincs. Határozottan, egyértelműen peregnek a szavai. Vitray analízis helyett szintézist teremt, az értelem és érzelem, a drámai jelenlét szintézisét. Mert nem az a lényeges ebben a visszaemlékezésben, hogy a megélt örömök mellett mennyi borzalom és fájdalom hatotta át ezt a gyerekkort, hanem az, miként lehetett túlélni, és mit lehetett kezdeni vele. S noha látszólag egyetlen szó sem esik arról, hogy milyen utak, csalódások, remények, újrakezdések vezették őt el a Magyar Televízió épületéig, a Kiképzés mégis erről a kalandnak egyáltalán nem nevezhető, ám „kiképzésnek” joggal tartható, küzdelmes útról szól. A kezdetekről, a lehetőségekről, amelynek végén ott áll egy ember, aki (új) nevet szerez magának, s egy ország emlegeti őt így: „A Vitray”.