A kis Napóleon világa azonban eleinte nagyon szűk: anyjával együtt Bécsbe kerül, nagyapjához, az osztrák császárhoz. Itt folytatódik a nevelése, amely egyben átnevelés is, „agymosás”. Mária Lujza azt akarja, hogy „ízig-vérig német herceggé” váljon. Ferenc császár megtiltja, hogy „múltbéli helyzetéről” szó essék előtte. De a gyerek emlékszik és kérdez, a titkolódzásnak megvannak a korlátai, s nevelői nem olyan korlátoltak, hogy hazugságokkal traktálják. Lassacskán megszűnik a Napóleon-tabu, a „kis herceg” több száz kötetet gyűjt össze apjáról, és megfogadja, hogy a nyomdokaiba lép, jeles hadvezér lesz, és ha lehet, visszaveszi a Bourbonoktól a trónt. Erre 1830-ban van némi esély, sőt Napóleon fiának – aki valóban uralkodásra termett – más népek is kínálnak koronát. Világa most már kitágul, a Sasfiók bontogatja szárnyait, mindhiába, mert rövidesen tüdőbajban meghal.
A Napóleon-sorozat méltó lezárása ez a kötet. Castelot történészi igénnyel, de pergő, élvezetes stílusban mondja el ifjú hőse életét, rajzolja meg rendkívül rokonszenves egyéniségét, mesterien fonva össze apa és fia sorsát: a Császár, „a történelem legnagyobb lángelméje”, mindvégig jelen van, kezdetben cselekvő személyként, aztán az emlékével, eszméivel és nem szűnő hatásával…
- KSH raktári jelzet: 737976
- Kiadó: Európa
- Oldalak száma: 399
- Kiadás éve: 2001
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése