1786 szeptemberében, a francia forradalom előestéjén indult útnak Goethe
a régen vágyott Itália felé, Dante hazájába, ahol végül két éven át
bolyong. Feljegyzéseit saját kezűleg rendezte egységes egésszé
1813-ban. Az első két részt az utazással egykorú napló- és
levélnyersanyagából Goethe többé-kevésbé folyamatos művé alakította,
beleillesztett számos levelet és levélrészletet, a harmadik részt
viszont inkább meghagyta eredeti formájában. Az összefoglaló
„tudósítások”, naplójegyzetszerű részletek közé illesztette a római
karneválról szóló „néprajzi tanulmányt”, ezáltal - és a szerkesztésnek a
szándékos hevenyészettsége okán - megadva a műnek a sajátosan
közvetlen, feszélyezettségtől mentes, helyenként szinte vallomásszerű,
még legelvontabb művészetelméleti elmélkedéseiben is bizalmas, mondhatni
„parlando” jellegét. A kötetből az emberélet teljes gazdagsága
bontakozik ki, az ott szerzett belátások és felismerések kortalanná
emelik a művet, üzenetei és meglátásai egy egész korszakra
kiterjesztették hatásukat, mi több, mintául szolgáltak az utókornak. Ez
nem kevés történelmi távlatot és hatóerőt ad a kivételes munkának. Az
útirajzban nemcsak Goethe élete lüktet: benne a közelebbi, római és
távolabbi, weimari környezete is megelevenedik. Goethe nemcsak elmond,
nemcsak leír, nemcsak beszámol széles tudással és éles szemmel, hanem
élete teljessége is benne él a műben.
- KSH raktári jelzet: 609976
- Kiadó: Tarandus
- Oldalak száma: 373
- Kiadás éve: 2012
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése